Az első szavak „Egészség belém, betegség ki belőlem!” Ezeket a szavakat nagyszüleimtől hallottam. Amikor az első sóska főzelék első falatját a szájukba vették, vagy amikor az első borsó termésből készített friss tavaszi levest… Van benne valami! Mindig azt ették, ami megtermett a kertben, a háztájiban. A friss növényekben sűrítve volt jelen az élet. Egész évben megkapták a Földanyától azt az erőt étel alapanyag formájában, amire abban az adott időben a testnek szüksége van. Így egész évben mindig azt ették, ami erőt és energiát adott az életükhöz. Nem vegyszereztek, nem fagyasztottak. Télire befőztek (tartósító nélkül), savanyítottak, szárítottak, vermeltek, sóban pácolt disznóhúst

Bekerült végre az utolsó mag is a földbe. Elég esős tavaszunk volt idén (2019). Szinte minden nap esett. Amikor meg nem esett, épp dolgoztam, nem voltam otthon. Itt nálunk agyagos a föld, ami ugye eső után vendégmarasztaló: ha rálépsz, ottmaradhat a cipőd, annyira ragacsos. De hát a magoknak ki kell valahogy kerülniük a kertbe. Még így soha nem ültettem uborkát. Egy kapavágás, alá a 2-3 mag. Csak az uborka helyén, máshol vígan nőtt a fű. De mára szépen kikelt minden. A hegyoldalra (ami nem annyira agyagos, inkább meszes) kukorica- bab- tök egyveleg került, némi krumplival, cirokkal, tarlórépával keretezve. 2019. június

Szivárvány reménysége Mára ráébredtem, hogy a nyári Napforduló ünnepére nem lesz kész a ház a vendégek fogadására. Nemcsak, hogy nem lesz készen, de ilyen káosz még talán itt nem is volt. A víz az oka. Nem jók a csövek a földszinten, mindet ki kell cserélni. És a konyhában van a főszerep. Azaz minden kipakolva, középre húzva, edények térdig porban. El voltam keseredve. Menekülőre fogtam és kimentem locsolni. Csodás szivárvánnyal ajándékoztak meg az égiek és a permetező víz. Amit elvesztettem bent a víz miatt, azt megkaptam kint a víztől: Szivárvány- mégis van remény. Kapáltam még kicsit és ráugrottam a NETre, hogy