Bekerült végre az utolsó mag is a földbe.

Elég esős tavaszunk volt idén (2019).
Szinte minden nap esett.
Amikor meg nem esett, épp dolgoztam, nem voltam otthon.
Itt nálunk agyagos a föld, ami ugye eső után vendégmarasztaló:
ha rálépsz, ottmaradhat a cipőd, annyira ragacsos.

De hát a magoknak ki kell valahogy kerülniük a kertbe.
Még így soha nem ültettem uborkát.
Egy kapavágás, alá a 2-3 mag.
Csak az uborka helyén, máshol vígan nőtt a fű.
De mára szépen kikelt minden.

A hegyoldalra (ami nem annyira agyagos, inkább meszes)
kukorica- bab- tök egyveleg került,
némi krumplival, cirokkal, tarlórépával keretezve.

2019. június 4-én vetettem az utolsó sorokat.
De láss csodát- eleredt az eső.
Kértem, hogy had fejezzem be!
Kérleltem az égieket :)

Az eső átváltott égi harmattá, azaz csak szitált és meleg volt.
Az utolsó két sor magot ebben a szitáló langyos permetben takartam be.
Hálás vagyok érte, csodás élményt adott.

Ma július 14-e van.
Minden kikelt (persze a fű is), lehet gondozni és várni Földanya ajándékát- a TERMÉST.

Teremteni jóóóó !!!